1998-2003 Szalmaművészet – művészet a közterületeken
A jelen művészeti akció kiindulópontja az a gondolat volt, hogy három tényezőt
– a szalmát, mint mezőgazdasági mellékterméket
– a művészetet a közterületeken és
– a régió sokszínű művészi potenciálját
szintézisbe hozzuk.
A regionális identitások megváltoznak vagy elvesznek, akárcsak a nyelvek és a kultúrák. A szalma – egykor a mezőgazdaság értékes nyersanyaga, ma már csak hulladék – a társadalom értékrendjének változását jelképezi. A műalkotások közterületeken való elhelyezése arra ösztönöz, hogy a lakosság napi szinten foglalkozzon a művészettel általában és a jelen akció hátterével.
Ezzel egyidejűleg a KUGA lehetőséget kíván adni a régió művészeinek, hogy munkáikat hosszabb időn keresztül bemutathassák a nagyközönségnek.
Az akció hat évének áttekintése egyúttal betekintést nyújt a szalma és az identitás témájának legkülönfélébb művészi megközelítéseibe. A téma mind nagyon személyes, mind pedig távolságtartó, absztrakt megközelítése egyaránt lehetséges, és egyformán üdvözlendő volt.
Az 1998-as intenzív indulás, amelyben hat művész vett részt, különösen jól mutatja ezt a sokszínűséget. A következő években, 1999-től 2002-ig az akció mindig egy-egy művész munkáival folytatódott. Az összes résztvevő művész Burgenlandban él, és a KUGA választotta ki őket a részvételre. Munkáik így érdekes betekintést engednek a tartomány képzőművészeti alkotásaiba is.
Ugyanakkor a természet és a művészet közötti párbeszédről is szó van. Egyrészt a föld és a talaj hatékony kihasználásáról, ahol a szalma a mezőgazdasági termékek jövedelmezőségének szimbóluma; másrészt a szalmatárgyakról mint a természetről alkotott kép művészeti konstrukcióiról, az esztétizálás megkérdőjelezendő tárgyáról.
A művész közvetítőként lép fel saját gondolkodásmódja és az életvilágunk között, és szabad utat ad a néző számára, hogy dialektikusan összevesse azt a sajátjával.
A KUGA kísérletet tett arra, hogy túllépjen a szokásos előítéleteken, és lehetőséget adjon a kortárs művészettel való találkozásra, valamint teret adjon a művészet számára. A közterületi művészetnek küldetése kell, hogy legyen, mégpedig a kommunikáció ösztönzése – akár egy pillanatnyi benyomásként, miközben elhaladunk mellette, akár elmélkedő párbeszéd formájában.
Négy nagy szobor – a 2000-ben elhunyt Rudolf Moratti Villámstartja(1998), Karl Hieß feltűnő Szalmafejek című szobra (2000), valamint Hans Wetzelsdorfer „Aratás 02” (2002) szalmagömbje és Buzanich Ferenc „Ex oriente lux” kapui (2003) – évekig állandó kiállításként volt megtekinthető Großwarasdorf / Veliki Borištof / Szabadbáránd környékén.
Alle Projekte